miklosfa.com

Éljen május elseje

Sunyi — Sun, 05 May 2013 16:38:58 +0000

Ismét megkéstem egy poszttal. Majális alkalmával egy kis kirándulást terveztünk a miklósfai horgásztóra. Nem sok olyan alkalomra emlékszem, amikor a majális verőfényes napsütésben zajlik, bár az igazat megvallva nem is a május elsejei ünnep hangulatával voltam elfoglalva. A hét elején már lehetett sejteni, hogy szép idő lesz a hét közepén is, úgyhogy most is inkább a kedvenc hobbimnak hódolva, inkább elmentem egyet fotózgatni. A parkerdő bejáratától indultunk a tóra, és, hogy a szúnyogok ne zabáljanak agyon minket a szántáson, az arborétum melletti utat választottuk. Amikor leértünk, még bőven jó idő volt, elég meleg volt ahhoz, hogy a tópartra költözött rovarok ne támadjanak be mindenkit. Biztos voltam benne, hogy jó helyszínt választottunk az Esztinek, úgyhogy pár tesztkép után neki is álltunk a rendes fotózásnak. Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy mindenki nagyon jól érezte magát. A kedvet a fotózás vége felé csak a hőség elöl menekülő szúnyogok visszavonulása törte meg. Amikor már több volt a vérszívó, mint a friss levegő elérkezettnek láttuk az időt, hogy hátunk mögött hagyjuk a nyugalmas természetet. Örülök neki, hogy másfél órát sikerült úgy fotózni, hogy nem zavart minket semmi. A hazaút már nem volt olyan egyszerű, mint azt szerettük volna. A szúnyograj, amelyik megtalált minket lenn a tóparton, azok hazáig követtek, úgyhogy estére sikerült beszereznem pár csípést. Volt olyan bátor, aki akkor ment le a tóra, amikor mi elhagytuk a helyszínt. Csak dicsérni tudom a bátorságukat. Nem gondolom, hogy sok időt töltöttek lenn, de akkor is díjazom az elszántságot. Miután hazaértem, gyors fürdés, aztán sebnyalogatás, de erőm nem volt nekiállni a képeknek. Minden részem viszketett a csípésektől, szerencsére kéznél volt a segítség. Barátnőm valami csodakrémmel bekente a csípéseket, ami hűsítette, és csillapította a irritációt. Azt tudnám, hogy honnan került elő ennyi szúnyog hirtelen, mivel még a fülem mögött is csípések voltak. Na mindegy, az a lényeg, hogy amiért mentünk az meglett, habár pár napot késtem a poszttal és a képekkel, de a hét második részében volt jobb dolgom is, mint a gép előtt ülni!

Egy napsütéses délután

Sunyi — Sun, 28 Apr 2013 21:08:29 +0000

Azt hiszem sikerült elszenvednem a 2013-as év első napszúrását. Na mindegy, a lényeg, hogy nem volt életveszélyes, csak kicsit hasogat a fejem. A fene sem gondolta volna, hogy ilyen meleg lesz, bár az eddigiekből nem tudom mi másra számítottam. Szóval örültem, hogy végre meleg van és egy olyan helyet kerestem, ahol megtalálható majdnem minden egy tavaszi fotózáshoz. A választás a gyékényesi strandra esett. Egy ismerősöm vitt minket, úgyhogy adott volt minden egy jó kis délutánhoz. Amikor lementünk a standra, akkor még nem vettem észre, viszont pár perc után elviselhetetlen volt a nap. Amúgy azt nem értem, hogy a strandokon miért süt erősebben a nap, mint máshol. Végülis mindenki oda jár lebarnulni, na meg a kertbe. Találtunk egy árnyékos helyet, egy réginek kinéző csónakkal, amit miután megláttam, elözönlöttek az ötletek. Az árnyékban kellemes volt az idő, a fák védtek minket a széltől, és ott volt a csónak. Utólag bánom, hogy technikai érdeklődésemnek köszönhetően odamentem megvizsgálni, hogy ez mitől marad fenn a víz tetején. Amikor nekiláttam volna az ipari kémkedésnek észrevettem egy szúnyograjt. A legszomorúbb az egészbe, hogy ők előbb észrevettek engem. Különleges tulajdonságuknak köszönhetően, miszerint tudnak repülni, fél másodpercen belül ellepték a környéket, meg engem. Zavaromban nem tudtam hova meneküljek, mert bármerre mentem, követtek. Még a tűző napsütésre is. Kitartó kis állatok! Viszont a napsütést én jobban bírtam, úgyhogy fél óra múlva békén is hagytak minket, bár ekkorra már egy csepp vér nem volt bennem. Innen folytattuk tovább a délutánt. Közel kétszáz új képpel tértem haza, amit mék ki kell válogatni, mert két fej fájás között nem volt időm, majd talán holnap, viszont arra volt energiám, hogy átnézzem őket, és párat ki is dolgozzak. Hasonlókat, mint a következő!

A többit majd máskor, talán. Ha nem osztom meg, akkor valószínűleg elfelejtettem.

Szemét egy dolog

Sunyi — Wed, 24 Apr 2013 16:55:44 +0000

A tegnapi fotózásról hazafelé jövet lettem figyelmes a következőre. A Szentendrei és Gárdonyi utca kereszteződésénél lévő buszmegállóban hatalmas mennyiségű szemét gyűlt össze. Ezt néha ki szokták takarítani, de nem szeretném hárítani a felelősséget. Inkább a mi dolgunk lenne az, hogy tisztán tartjuk lakóhelyünk környezetét. Ennyire felelőtlenek lennénk, vagy lusták, hiszen a szemetes ott van három méterre. Másrészről nem tudom ki az, aki ezalatt a hosszadalmasabbra nyúlt téli időjárásban kijárt oda inni, és enni. A chipes zacskótól kezdve a szotyis zacsin át, egészen a csokis papírig minden megtalálható ott. És ha már az étkezési szokásokról beszélgetünk, akkor ejtsünk szót az ivásról is. Energiaitalos dobozok minden mennyiségben. A leggyakoribb a fémdobozos üdítő, de találtam egy szürke másfél literes műanyag palackot. Ezen kívül fellelhető még cigis doboz és az örök favorit, a papír zsebkendő. Utóbbi kettőről ismét a szemetes jutott eszembe. Szóval, ha hideg van és megfáztunk, akkor már lehetőleg maradjunk otthon és az egyik problémától, a papírzsepitől meg is szabadultunk. Tényleg nem fér a fejembe, hogy ha ott van egy köpésre a szemetes, akkor miért nem vesszük a fáradtságot, és visszük oda az eldobni valót? Bár a szelektív kukáknál még ez is túl nagy kihívást okoz. A műanyagos mellett fellelhető műanyag hulladék, első látásra undorító, aztán ha kicsit belegondolunk, inkább szánalmasnak mondanám. Nem tudom, miért nem tudunk kicsit környezettudatosabban gondolkodni. És ami valóban meglepetés, hogy nem csak a fiatalok szemetelnek. Egyik ismerősöm mesélte, hogy egyik reggel egy idősebb ember ette a reggelijét útban, gondolom a buszra menet. Ezzel még nincs is semmi baj, viszont amikor a szalvétából elfogyott a szendvics, és annak már nem vette hasznát, az árok szélére dobta. Hogy a történet igaz-e vagy sem, azt nem tudom, mindenesetre a fent említett dolgok valósak, és gondolkodni kellene a probléma megoldásán. Egy másik ügy kapcsán jutott eszembe, hogy írok egy ilyen posztot is, mivel nem tudom, hogy az olvasóim többsége tud-e arról, hogy elkészült az egész Magyarországot lefedő Google Street View. Aki még nem próbálta, ajánlom figyelmébe. Jó otthon a szobából végigsétálni Miklósfa utcáin, de mikor ott is a szemetet látjuk az árokparton, az már kicsit kiábrándít. Az okát nem tudom, de a Google elszánta magát, és még egyszer végigküldi az autókat az utcákon. Az akció május 13-án indul. A szervezők megjegyzésként odaírták, hogy pontosan közzéteszik, mikor, melyik településeken fog elhaladni az autó, hogy lenyírhassuk a füvet, rendbe tehessük az udvarunkat, vagy más meglepetéssel várjuk az autó érkezését. Én még talán annyit hozzátennék, hogy próbáljuk meg kicsit tisztábbá tenni az utcákat, hogy amikor elhalad az autó az utakon, kellemes látványban legyen része annak, aki rátalál Miklósfára. Lehet, hogy kicsit túlreagálom a dolgot, de ha már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy ilyen szép helyen élünk, akkor abba gondoljunk bele, hogy miként tehetjük még szebbé!

Mellesleg le a kalappal azelőtt a srác előtt, aki ma délután csak úgy kiment és összesöpörte a buszmegállót! Kérésre nem mondom a nevét!

img-1

◄ Back

Next ►

Picture 1 of 16

Tavaszi próbafotózás

Sunyi — Tue, 23 Apr 2013 21:26:03 +0000

Jó régen néztem fel ide is, mint ahogy a többi általam gyakran látogatott oldalra. Bár mégsem jó a hasonlat, hiszen, mint oldaltulajdonos, a miklosfa.com favoritként kell, hogy szerepeljen a gyakran látogatott webhelyeim között, de azért bátorkodtam használni, mert körülbelül ennyi időm van mostanában. Ugyan néha elengedek facebookon egy-egy bejegyzést, de ahhoz nem tartozik semmilyen előkészület. Amikor itt megosztok egy posztot, azt általában egy fotózás, hír, vagy rendezvény előzi meg. Szóval nem 5 perces fogalmazványokról van szó! Szóval az blog elhanyagolásának az oka az időhiány. Remélem, ez nem lesz mindig így! A mai nap is elég sűrűen alakult a programom, de muszáj volt beszorítani egy fotózást kísérleti céllal. Még pénteken rendeltem egy derítőlapot, ami tegnap meg is érkezett. Már tegnap délután szerettem volna kipróbálni, de akkor az idő közbeszólt. Viszont ma már nem bírtam ki, hogy élesben le ne teszteljem az új jövevényt. Persze nem nagy dologról van szó, nem is kerítettem nagy feneket a dolognak. Megkértem egy ismerősömet, aki már egyszer bátorkodott a fényképezőgép elé állni, hogy pár próbafelvételre menjünk ki valamelyik rétre. Igaz, hogy a megbeszélt időpontban én sem tudtam megjelenni, így kicsit késve kezdhettük a fotózást. Pár expóba belekerült, amíg sikerült úgy beállítani a gépet, hogy az tökéletes legyen, bár az elején nem az volt a fő cél, hogy egy hibátlan portfóliót hozzunk létre. Kicsit többet is szórakoztunk, nem volt olyan erőltetett a fotózás. Több pihenéssel, beszélgetéssel és nevetéssel tarkított másfél óra után úgy gondolom, hogy elégedett lehetek a képekkel. A fesztelenebb fotózás eredményeként Lilla is könnyebben vette az akadályokat, velem együtt, hiszen nem volt semmi tétje az egésznek. A munka után pedig a jól megérdemelt jutalom. Lilla gazdagabb lett pár fotóval, én pedig egy kis tapasztalattal, és majdnem egy hét után végre újra fotózhattam egyet!

Napkelte napnyugtakor

Sunyi — Wed, 17 Apr 2013 18:14:17 +0000

Reggel találtam, de csak akkor volt időm lefotózni, amikor már lement a nap. Nem volt egyszerű ismét napfelkeltét csinálni, de egy telefon megoldotta!

Ibolya napfelkeltekor

Mindegy, a lényeg, hogy tavasz van!

Tavaszi összeállítás

Sunyi — Sun, 14 Apr 2013 15:58:33 +0000

Végre talán megjött a tavasz. Csiripelnek a madarak, virágoznak a fák, és végre nem kell sál, sapka ahhoz, ha ki szeretnék menni fotózni. Bár ha jobban belegondolok pulóver sem kellett volna, de fő a biztonság. Mivel ilyen szép időnk volt, nem maradhattam én sem benn a szobába, bár rengeteg dolgom lenne a gép előtt, de ha már halogattam jó ideje, akkor az az egy-két óra, amit a szabadban töltök nem okozhat különösebb problémát. Gondoltam rá, hogy pénteken is megjáratom a gépet, villámokat szerettem volna fotózni, de sajnos nem itthon voltam, és mire hazakeveredtem, egy egész villámot láttam, azt is valahol a messzi távolba, így ez a része a fotózásnak kiesett. Megjegyezném, hogy az év ezen szakában nem gyakoriak a villámlások. Vagy csak én nem emlékszem jól? Aztán tegnap kinéztem magamnak egy aranyvessző bokrot. Utolsó emlékeimben még csak rügyek voltak rajt, viszont most hirtelen kivirágzott. Gondoltam ez jó lesz egy fotó elejéig, írok hozzá egy posztot, de úgy alakult a délutánom, hogy levegőt is alig volt időm venni. Ami a tegnap történtek közül még említésre méltó, az talán az, hogy este be kellett mennem Kanizsára. Ott voltam körülbelül egy órán át. Amíg vártam az ismerősömre, nézegettem barátnőmmel a felhőket. A lemenő nap először narancsra, majd rózsaszínre festette a felhők alját. Tényleg szépen nézett ki. Majd amikor indultam haza, Ligetvárosnál hírtelen nedves lett az út, vagyis az volt, nem lett. Egyszóval esett itthon az eső. Nem eshetett kevés, mert a kátyúkat rendesen megtelítette. Érdekes, többen mondták már, hogy jártak így. Lehet, hogy különböző az éghajlatunk, mint Nagykanizsáé.
Tehát a szombati fotózás is elmaradt. Viszont, amikor ma délután már nem bírtam tovább várni, felkaptam a gépet, hogy lefotózzam azt az aranyvesszőt. Még ki sem léptem, amikor egy rég nem hallott hang ütötte meg a fülemet. Méhek! Láttam, ahogy az udvarban szorgosan gyűjtögetik a méznek valót, emiatt hátrahagyva az aranyvessző fotózást, inkább próbáltam ezeket lencsevégre kapni. Ahogy kinnt ültem a fűben a virágok között eszembe jutott egy kérdés, amire nem tudom a választ, és azt hiszem ezzel a kérdéssel zárom is a mai blog szöveges részét.
Hogy készül a tiszta akácméz, mert amit ma láttam méhecskék, azok nagy a virágokat és az aranyvesszőt nyalogatták. Idomítják őket, hogy csak akácvirágot ehetnek, vagy minden mindegy alapon kerül bele azért a réti virágokból is nektár. Bocs a tudatlanságért, de tényleg érdekel, ha valaki tudja írja meg. Köszi!

Dzsozi

Sunyi — Wed, 10 Apr 2013 20:41:10 +0000

A tegnap elmaradt fotózást, azért igyekeztem pótolni, habár ma is úgy nézett ki, hogy rizikósan jön össze a dolog. Egy barátomnak ígértem meg, hogy összehozunk pár portrét. Amikor beszélgettünk a fotózásról, annyit mondott, hogy róla nehéz jó képet csinálni. Ezen felbuzdulva gondoltam bebizonyítom az ellenkezőjét. Tegnap estefelé volt időm gondolkodni azon, hogy milyen stílusú képeken mutatna jól az ő arca. Amikor találkoztunk azzal a mondattal fogadtam, hogy legyen komoly, és később ezt ő is elismerte, hogy jobban néz ki a képein a szigorúbb tekintet. Ezt előtérbe hozva álltunk neki a fotózásnak. Egy óra, két szünet és jó pár ing után már kész is volt az új album. Szinte természetes, hogy a képek nagy rész fekete-fehérben készült, kicsit erősebb kontraszttal, ezzel még jobban ki tudtam emelni az arc karakterisztikáját. Miután végeztem az utómunkával, átvittem megmutatni neki a kész fotókat. Ahogy leolvastam az arcáról, gondolom egyetért velem abban, hogy megcáfoltuk azt a megállapítását, miszerint róla nem lehet jó képet készíteni!

Húsz perc

Sunyi — Tue, 09 Apr 2013 21:38:20 +0000

Nem terveztem ma blog írást, vagyis nem erről a témáról. Egy fotózásom lett volna este hétkor, de lemondták, meg én is kicsit bealudtam, úgyhogy azzal a nyugodt érzéssel mentem át Kovihoz, hogy ma nem írok egy sort sem ide. A tervem akkor változott meg, amikor sötétedéskor kiléptem a lakásból. Mivel estére esőt jósoltak nem hittem volna, hogy ma este csillagokat fogok látni, azt meg főképp, hogy fotózni is fogom őket. Ez utóbbit már csak abból az apropóból sem gondoltam, hogy a múltkor teljesen szétszedtem a távkioldómat, úgyhogy a több perces fotók most kicsit távolinak tűntek. De valamiért nem szegte kedvemet ez a dolog. Hazasiettem, gyorsan összeszedtem magam és szigetelőszalaggal félkész állapotba hoztam a távkioldót. Majd lementünk Kovival az udvarra és nekiálltunk megfelelő helyet keresni. A szokásos felszerelés mellé: fényképezőgép, állvány, most vittünk két széket is. Körülbelül egy óráig tartott megtalálni a megfelelő helyet és a jó beállításokat. Mivel egy képre húsz percet szántam, ezért tartott ilyen sokáig. Nem szerettem volna, ha valami oda nem illő fény keresztülhúzza számításaimat. Tíz óra után megtaláltuk azt a helyet, ahonnan lehet végre fotózni, úgyhogy el is kezdtük. Mivel a távkioldó sem volt tökéletes, ezért az is hátráltatott, amikor olyan kedve volt a húsz perces expót lerövidítette kilenc másodpercre. Ezektől a hibáktól el lehet képzelni mennyire repdestem az örömtől. A végén odáig azért eljutottam, hogy sikerült két olyan képet készíteni, amit meg merek osztani, habár ennyi idő alatt nem várhatok csodát. Az első felvétel 10-12 perc után megállt, szintén a távkioldó hibája miatt, a másodiknál pedig láthatóan túlmelegedett az érzékelő, és telenyomta zajjal. Viszont, ha jól megcsinálom a kioldót, akkor vagy csütörtök, vagy péntek éjszaka, amikor ismét tiszta időt mondanak meg lehet próbálkozni egy többfelvételes fotóval. talán a tíz perces zársebességtől még nem lesz tiszta zaj a kép.

Csillagjárás 10 perces expóidővel

Csillagjárás 20 perces expóidővel

Egy szombat este másnapja

Sunyi — Sun, 07 Apr 2013 19:59:20 +0000

Hihetetlen, hogy eddig tart a tél. Talán a jövő héttől tényleg jó időnk lesz, legalábbis ezt mondják az időjárás jelentésben. Tegnap délután, és ma délelőtt bennem is kavarogtak olyan gondolatok, hogy előbújjak a szobából, és kimenjek egy jót fotózni, de amikor megéreztem a hideg szelet, elment tőle a kedvem. Arról nem is beszélve, hogy ma is csak borongós képeket tudtam volna készíteni. Emiatt inkább úgy döntöttem pihenek egy kicsit. Gondoltam rá, hogy kiállok valamelyik utca közepére, állványra teszem a gépet, hosszú záridőre állítom, és készítek pár olyan képet, amelyeken látszik a felhők mozgása. Az ötlet megvalósítását a tegnap estéről visszamaradt fáradtság is nagy mértékben befolyásolta. Maradt a B-terv, miszerint, elvégzem inkább az itthon halogatott feladatokat. Van egy csomó visszamaradt, bontott számítógép alkatrész, amit fel szeretnék tölteni aukciós oldalakra, de előtte le kellene fényképezni. Nos ehhez sem volt sok erőm, viszont az alvás könnyebben ment, mint gondoltam. Majd, amikor kicsit kipihentem magam azért kivittem a fényképezőgépet, nehogy berozsdásodjon. Naplementekor a felhőket szépen megfesti a nap, de amikor kimentem, már nem találtam sok helyet, hogy lefotózzam. Egy képet azért sikerült készíteni, meg egy másikat egy vagy dagi, vagy csak fázós verébről. Ha holnap nem esik az eső, talán sikerül megvalósítani a mai utcakép tervet, ha nem, akkor vagy esik, vagy nem leszek elég fitt ahhoz, hogy cipeljem azt a terhet a vállamon, amit a két fényképezőgép, és az állvány súlya rátesz. Majd holnap kiderül.

Portfólió este

Sunyi — Thu, 04 Apr 2013 19:51:18 +0000

A hosszú hétvégét kihasználva, kicsit több időm volt a hobbimnak hódolni. Nem volt olyan nap, hogy ne fotóztam volna. Ezek közül két nap meg is osztottam a képeket, de a hétfőn már nem volt rá idő. Délután egy kis sétát tettünk Böröczcel és pár ismerős arccal az újudvari tónál, majd este egy portfólió fotózás várt rám. Szóval még le sem tettem délután a gépet, már vehettem is újra a nyakamba és kezdődhetett egy újabb kaland. Este fél nyolckor kezdtük el a próbafotózásnak kikiáltott tevékenységet. Én is gondolkodtam rajt, hogy érdemes-e ilyenkor belevágni egy portfólióba, de mivel le volt beszélve, nem akartam lemondani. A másik dolog pedig, hogy végre új arccal bővült a galéria. Ilyenkor mindig kicsit kíváncsi vagyok, hogy hány új látogatót hoz magával egy-egy új téma, új ember. Szóval töretlen lelkesedéssel álltam neki a fotózásnak, szerencsére nehéz dolgom sem volt. Igaz észrevettem, hogy nem vagyok olyan fitt, mintha aznap először fogtam volna gépet, de nem nagyon zavart. Lassabban is indult be a fotózás, de amikor belejöttem, már fel sem tűnt az idő. Ahogy észrevettem a Lilla is jól érezte magát. Amikor megkérdeztem, hogy nincs-e kedve fotózkodni, akkor sem kellett sokáig győzködni, amikor pedig a fotózásra került a sor, már lelkiekben felkészült mintha egy komoly fotózáson venne részt. Nem tudom, hogy ez a esti képkészítő akció minek számít, nekem mindenesetre jó gyakorlásnak, és szerintem az alany is belekóstolt kicsit egy fotózás menetébe, ha nem is sikerült olyan komolyra, amilyen élesben lenni szokott. Szeretem az ilyen akciókat, hiszen nincs semmi tétje, nyugodtan kísérletezhetek. A próbálkozások ellenére, a Lillának tetszettek a képek, úgyhogy teljesen meg vagyok elégedve!