Milyen izgi, hogy ismét itt a tél, pár hét szünet után. Pedig azt hittem már kezdünk belőle kikecmeregni. Bár az sem utolsó, hogy amíg az ország egyik felén havazik, és 0 fok körüli hőmérsékletet mérünk, addig a másik felén 10-12 fok „meleg ” van. Egyik ismerősöm mondta ma délután a buszmegállóban, hogy nem hiába, két évszakos országban élünk. Szóval ismét itt a tél, aminek a gyerekek örülnek a legjobban, az autósok már kevésbé. Nem esett sok hó a mai nap, sőt az irodából ki-kinézegettem, nem is volt havas az út, de ez a pár szem fehér pehely elég volt ahhoz, hogy közlekedési káosz legyen úrrá az utakon. Jó, kicsit drasztikusan fogalmaztam, de hallottam szép történeteket a mai nap. Traktor, busztalálkozásról, stb. Amikor hazaértem sokat gondolkodtam rajt, hogy kimenjek-e készíteni valami képet, hogy milyen a Szentendrei utca, amikor nem járják az autók, és tiszta fehér minden. Kockáztassam-e a gép épségét, bevállaljam azt a kockázatot, hogy nedvesség éri. Nem mertem meglépni, mivel erősen fújt a szél, és hordta a havat. Aztán késő este kicsit mikor Kovitól sétáltam haza, kicsit alábbhagyott a havazás, a szél erőssége is csökkent, én pedig nem hagyhattam ki a hó borította utcát. Gyors házibarkáccsal becsomagoltam a gépet egy reklámszatyorba, és kimerészkedtem az utcára. Így már kisebb volt az esélye, hogy vizes lesz. Amikor csináltam a képeket, azért imádkoztam, hogy csak most ne jöjjön autó. Nem tett volna jót a képnek, nekem, s talán az autónak sem. Kinn álltam az út közepén, várom, hogy lejárjon a harminc másodperces expó, már a vége felé tartottam, amikor megjelent a kanyarban egy autó a hátam mögött. A felvételt már megvártam, és még bőven volt időm elsétálni az útból, úgy, hogy még az autó haladását is lencsevégre tudtam kapni a járdáról. Szerencsém volt, hogy nem pár perccel előbb jött, hiszen, így tiszta volt az út, keréknyommentes, ami a mai időkben nem kis szó. Gyors utómunka után már használható formátumba is kerültek. Legalább meg van örökítve ez is az utókornak! 
-
Gallery
