Mikor felkeltem, gondoltam habzsolom az élvezeteket, szóval kimentem a teraszra meginni a kávémat, és elszívni egy szál cigit. Figyelmes lettem a szokásosnál hangosabb madárcsicsergésre, amit nem tudom mi okozott, de úgy nézett ki, hogy ellepték a környéket a verebek. Valamiért nagyon izgatottak voltak, aztán, amikor én is megláttam egyet, amelyiket a látottak alapján nem viselt meg a tél, én is izgatott lettem, és berohantam a fényképezőgépért. Nyilván, ahogy kiértem, már nem volt ott, de mivel sokan voltak, nagy volt a valószínűsége, hogy lesz még alkalom egyet lencsevégre kapni. Nem is kellett sokat várni rájuk, lassan elszürcsölgettem a kávét, már ott is termett a következő áldozat. Igaz nem a legjobb helyet választotta a pózoláshoz, és én sem mertem nagyon mozogni, nehogy elrepüljön, ezért rögtön kaptam is a géphez és már kattant is a Canon zárja. Meglett az első kép. Nem tudtam sok időt kinnt tölteni, de amíg a cigi szépen lassan leégett, észrevettem egy másik alanyt a szomszéd házának tetején. Valamit nagyon kémlelt, ágaskodva, kinyújtott nyakkal nézte a messzeséget. Gyorsan lefotóztam őt is, de még mindig nem tudtam, mire fel ez a nagy izgalom. Miután napközben elvégeztem teendőimet, és egy kis kirándulást tettem Hosszúvölgyre, elkezdett cseperegni az eső. Reggel még azon a véleményen voltam, hogy talán a hirtelen jött jó idő, és a meleg volt rájuk ilyen hatással, most inkább hajlok afelé, hogy érezték a közelgő esőt. Akármi is történt, legalább lehetőségem adódott ismét elővenni a gépet és kattintani párat. Igaz ezeket a madarakat jobban megviselte a tél, mint azt amelyiket először megláttam, de ilyen helyzetben a fotóalanyokat nem válogathatom meg.
