Szerencsére a mai nap sem maradtam fotók nélkül. Pénteken beszéltünk le egy fotózást, egy régi ismerőssel. A terveim közt az volt, hogy még szombaton lezavarom, de kicsit elmaradtam Hosszúvölgyön, és mivel ma is volt egy nap, ezért nem is nagyon sürgettem. Nem lett volna szerencsés kültéri fotózást tervezni, hiszen egész nap vagy esett, vagy szemerkélt az eső, de azt nem lehet mondani, hogy megállt volna. A fotózás helyszínén nem változtatott volna az sem, ha szombatra vállalom be, mivel az idő akkor sem volt jobb, vagyis nagy esélye volt, hogy bármelyik pillanatban elered az eső. Ezt a kockázatot pedig nem vállalom be, főleg úgy, hogy közel két hétig az ágyat nyomtam. Szóval pénteken keresett meg a Ricsi, hogy körülnézett a számítógépén, és nincs róla egyetlen jó kép sem, valamikor, amikor ráérek csinálhatnánk párat. A mostani hétvége alkalmasnak tűnt, úgyhogy a mai délutánra be tudtuk iktatni. Régen voltam már abban a helyzetben, hogy kérésre kell portfóliót készíteni, éreztem, kicsit kijöttem a gyakorlatból. Nem nagyon jártattam az elején a számat, csak a fontosabb dolgokat mondtam neki, hogyan álljon, aztán eszembe jutott, hogy ez korántsem elég. Kicsit feszülten viselkedett, az első pár kép úgy nézett ki, mintha ólómkatonát fotóznék. Aztán eszembe jutott az első szabály, amit soha nem szoktam elfelejteni, ezalól talán kivétel a mai nap. Hogy felszabadulva érezze magát, kicsit leültünk beszélgetni, mialatt elszívtunk egy cigit. Mintha 180 fokos fordulatot vett volna a fotózás. Sokkal könnyebben, gyorsabban ment minden. Hiába, ez van, amikor kimarad nálam is pár hónap. A kezdeti nehézségeket áthidalva egyre több ötlet, több póz jutott eszembe, és azon vettem észre magam, hogy lassan be kell fejezni, mert négy órától máshol kell lennem. Gyorsan összepakoltunk, bár még nem merítettem ki teljesen a mai napra az ötletek tárházát, de nem tudtam mit tenni. Így viszont maradt a következő alkalomra is pár előre eltervezett kép, amit igyekszem nem elfelejteni. Mielőtt elbúcsúztunk azért arra felkészítettem, hogy ne számítson sok színes képre, a nagy része fekete fehér lesz. Nem tudom miért, de valahogy kezdek jobban vonzódni a fekete-fehér fotók iránt, ami nem baj, hiszen lépten nyomon a fotós fórumokon azt írján, hogy az igazi fotó fekete-fehér!
